DIY

Összes bejegyzés ezzel a címkével.

Adna Craft

Vannak olyan kreatív tevékenységek, mint a sütés, a kórusban való éneklés, vagy a kézművesség, amik feltöltenek, stresszoldó hatásúak, fejlesztik az agyi képességeket és még jobban is alszunk tőlük. Ráadásul az internet tele van egyszerű, de nagyszerű csináld magad ötletekkel, amiket legszívesebben mi is azonnal kipróbálnánk. De kinek van ideje suli vagy munka mellett hobbiboltba járni, eszközöket beszerezni, majd nekiülni egy-egy DIY projektnek? Sokkal jobb volna, ha mindez egy helyen rendelkezésre állna, hogy nekünk már csak alkotni kelljen. 🙂 Ezzel a céllal jött létre az Adna Craft, a belvárosi Adna Cafe kreatív programsorozata, amelyről szervezőjét, Orosz Esztert kérdeztem:
Tovább

Karácsonyi készülődés Púder módra

A mai cikkünkben karácsonyi hangulatot teremtő recepteket, dekorációkat, dekorációs ötleteket osztunk meg Veletek. Reméljük inspirálunk vele Titeket, és mindenki talál majd a maga és esetleg barátai számára megfelelő és hasznos tippeket, ajándékötleteket így karácsony előtt!

Tovább

Egy erdei csináld magad esküvő története

Nagyon örültem a felkérésnek, hogy Eszter és Teofil esküvőjén fotózzak, mert tudtam , hogy egyedi módon készülnek a nagy napra, kezdve a különleges helyszín dekorálásától a saját készítésű esküvői ruháig. Az eredmény  minden várakozásomat felülmúlta, egy csodálatosan megálmodott világba csöppentem, ahol minden részlet a helyén volt.
Megkértem Esztert, hogy ossza meg velünk, hogyan valósította meg álmát.
Ezt Neked is látnod és olvasnod kell!
Amikor Teofil egy éves ismeretség után megkérte a kezemet egy szép őszi napon, már tudtuk, hogy az esküvőnket is szeretnénk ebben az évszakban tartani. Részben azért, mert nem rajongunk a 40 fokos nyári melegért, másrészt pedig a természet ilyenkor mutatja a legszebb arcát. Mindkettőnk számára sokat jelent az erdők világa, hangulata, így az egész esküvőt eköré szerettük volna felépíteni. Hálás szívvel mondhatom, hogy a családunk és a barátaink fantasztikus segítségével sikerült megalkotni úgy a nagy napunkat, ahogyan az hozzánk leginkább illik.
Nagyon szerettük volna, ha a lehető legtöbb dolgot családon belül tudjuk megoldani. Egyrészt szerettünk volna ezzel is lefaragni a költségekből, másrészt így biztosak lehettünk abban, hogy azt kapjuk majd, amit valóban szeretnénk. Végül a zenész és a fotós kivételével mindent sikerült eszerint az elv szerint megvalósítani, amit még most is nehéz felfogni, és amiért iszonyú hálás vagyok!

Mindig is arról álmodtam, hogy az esküvői ruhámat az anyukámmal együtt, magunk készítjük el. Valahogy számomra ez magától értetődő volt. Volt egy ötletünk, ami fejben nagyon jól működött, de amikor rákerestem külföldi oldalakon, sehol nem láttam hasonló módszert. Ezt kicsit furcsállottam, ám mégis bíztam benne, hogy ennek ellenére sikerülni fog. Az ötlet az volt, hogy egy csipke felsőhöz varrunk egy szoknyarészt, és tádáám, kész a bohém menyasszonyi ruha! A vicces az, hogy a terv bejött, és az esküvő előtt egy hónappal összeállt a ruha váza, amin aztán már csak kisebb módosításokat kellett elvégezni. Nagyon izgalmas volt a készülődés ezen része, hiszen tényleg az utolsó gombig én tervezhettem meg a ruhámat, még ha a felső fazonját valójában készen kaptam. Ezúton is köszönet édesanyámnak és két barátnőjének, hogy létrehozták ezt a csodát!

A cipőmmel bajban voltam, mert sehogysem találtam olyat, ami tetszik. Végül egy világosszürke, díszített orrú félcipőre esett a választásom, amit azóta is hordok, így újabb költséget „spóroltam meg” magunk számára. Csupán a cipőfűzőt cseréltem ki egy csipkeszalagra, hogy jobban passzoljon a ruhámhoz.

A hajamat és sminkemet drága nővérem készítette, ami nagyon sokat jelentett számomra. Azzal, hogy nem kellett fodrászhoz és sminkeshez rohangálni, méginkább megőrizte a nap a bensőséges hangulatát.

A csokromat a mostanság szintén nagy kedvenc pozsgásokból álmodtam meg, elszórva néhány fehér virággal. A kövirózsa és kaktusz karakterességét szépen lágyították a rózsa és liziantusz szálak, körbevéve eukaliptusszal és más zöldekkel. Ezért sem kellett profihoz mennem: anyósom hobbi virágkötőként alkotta meg ezt a csodát a vőlegény kitűzőcsokrával együtt. Elállt a lélegzetem, mikor kézhez kaptam…

Eleinte helyszínként egy közeli erdei tábor rendezvénytermére gondoltunk, ám nem volt nyugodt a szívünk ebben. Legmélyen mindketten arra vágytunk, hogy az otthonukhoz közeli erdőben kelhessünk egybe, ehhez viszont kellett a szülői beleegyezés, hogy felforgathassuk az udvarukat. Természetesen ezt megkaptuk, tehát a helyszín volt a következő saját elem. Az udvarukba egy nagy fehér sátrat álmodtunk meg, ahol majd a vacsora lehet, a közeli erdőben pedig a szertartást szerettük volna lebonyolítani

A szertartás helyszíne a már említett erdőben volt. Itt a koncepciónk az lett, hogy hagyjuk érvényesülni a természetet. Ennek jegyében csak pár papírból hajtogatott darvat szórtunk szét a fák ágaira, valamint a „kapu” felé, ahol besétáltunk. Egyszerű sörpadokat tettünk ki ülőhelyként, amik színeikben beleillettek az összképbe. A legszebb dekorációs elem azonban számomra az volt, ahogyan (több napi rosszidő után) a napfény lágyan besütött a fák közül a tisztásra. Olyan volt, mintha Isten mosolyogna, ahogyan velünk együtt örül a szövetségkötésünknek.

A lánykérést követő időszakban folyamatosan inspirálódtam a Pinterest segítségével, ahova mindent lementettem, ami kicsit is tetszett. Ezekből aztán már az esküvő előtt két hónappal szelektáltam, amikor láttam, hogy mire lesz kapacitásom, és hogy milyenek a hely adottságai. Stílusként az év legkedveltebb témáját, a greenery-t választottam, a már említett természetszeretetünk miatt. Az tetszett ebben az irányban, hogy amellett, hogy egyszerre rusztikus és elegáns, igencsak pénztárcakímélő megoldás is, hiszen egy esküvőn a vágott virágok ára szépen meg tudja nyomni a büdzsét.

 

 

 

Megtetszett az „egy szép üvegben egy szál zöld” ötlete is, ami aztán az asztaldekor egyik fő eleme lett. Kertes ház lévén borostyántól elkezdve páfrányleveleken át számtalan gyönyörű növényből válogathattam, ami nagyon megkönnyítette a helyzetem. Fontos szerepet szántam a gyertyáknak is, amiket formától függően mécsestartóba tettem, vagy vízzel teli üveg szájába, amiben csodaszép zöld ág virított. Talán ez volt az asztalok legszebb része. Az összképet végül borostyánágakkal, egy-két tobozzal, és a szalvétadíszekkel egészítettem ki.

 

Mivel a főszerepet a zöldeknek szántam, nem sok mindent tudtam előre megcsinálni. Egy-egy kisebb feladatot (papír darvak hajtogatása, drótkarikák készítése) igyekeztem leadni a család női tagjai számára, míg én gyűjtöttem a különböző formájú szebbnél-szebb üvegeket és réz gyertyatartókat. Famunkákban a férfiak segítettek, így készültek el a gyönyörű mécsestartók kis farönkökből, vagy a süteményes állványként funkcionáló létra.

A zöldek a sátor egész területén megjelentek, így a mennyezetről lelógó buja zöld koszorúkban is. A világítást lampionokkal és fényfüzérekkel oldottuk meg, amelyekre ping-pong labdákat helyeztünk, hogy látványosabbá tegyük őket. Raklapokból kerti kiülőt készítettünk, baldachinokból pedig kis romantikus pihenőhelyeket, amelyek végül remek fotóháttérként funkcionáltak. Gyerekek és felnőttek egyaránt élvezték az óriásbuborékfújó sarkot, ahol kedvükre eregethették a színes szappanbuborékokat.

Egyik legkedvesebb elemem a monogramunkkal ellátott kávéspoharak voltak, amiket drága húgom tett lehetővé számunkra. Mivel nagy kávékedvelők vagyunk, fontos volt számunkra, hogy ebből is minőségit tudjunk nyújtani a vendégeink számára, ezért egyik kedves barista barátunk készített filterkávét az este folyamán. Nagyon menő volt látni, ahogyan az emberek a mi „logónkkal” díszített poharakból szürcsölik a kávét.

Hatalmas élmény volt ennek a DIY esküvőnek a létrehozása. Mivel alapvetően nagyon nyugodt személyiség vagyok, így higgadt tudtam maradni az olyan helyzetekben is, ahol már más kiakadna. Ezt az irányt tehát azoknak ajánlom, akik rugalmasak, és nem esnek kétségbe, ha a dolgok nem úgy működnek, ahogyan ők azt megálmodták. Bár nekem sem sikerült létrehoznom mindent, amit szerettem volna, cserébe sok olyan ötlettel leptek meg a család és a barátok, amikre már csak ott élesben csodálkoztam rá. Ez nagyon megmelengedte a szívemet, hiszen érezhettem a törődésüket és a szeretetüket irányunkba.

Bár az igazán nagy kalandnak a közös életet gondoljuk, mégis nagy élmény volt számunkra ennek a napnak a megélése. Köszönet Tóth Eszternek, a Púder Műhely kedves fotósának a gyönyörű képekért, akinek diszkrét jelenléte és kedvessége oldottabbá tette az egész napot.

Fotózással kapcsolatban írjatok bátran az eszter@pudermuhely.hu címre!  🙂